Tudod néha nem értem,hogy miért ilyen a világ, amilyen…
Igazából velünk van a baj,nem a világgal. Tudod sokkal őszintébben kéne vallanunk a mindennapokról,arról,ami van és ahogy van. De neem… mi kombinálunk, bonyolítunk, sokat beszélünk és keveset mondunk. Baj van. Azzal elsősorban,hogy elhisszük – ha hazudunk az valakinek imponáló lesz. Tudod miért? Mert nincs elég bátorság bennünk, hogy azt tudnánk egyszer is mondani,hogy köszi ez nekem nem kell,mert ez úgy szar ahogy van.Mosolygunk,bólogatunk,beleegyezünk, egyetértünk. Közben pedig belül dúl a harc,mert igazából nem értünk egyet,mást szeretnénk,többet,nagyobbat,kisebbet,jobbat,csak ahhoz szembe kéne fordulni a többséggel,ami nem mindenkinek szokott sikerülni. Mert könnyebb rábólintani valamire,mint azt mondani hogy köszi, nem, nekem máshogy kerek a világ és nem úgy,ahogy te gondolod. Ha rábólintasz valamire,akkor elfogadod az általános többség véleményét,mert az egyszerűbb sokkal,mint felvállalni a sajátodat, mert a nagy közös egyetértést nem kell megmagyarázni, mert az van belénk rögződve ,hogy be kell állni a sorba,nem lehet kilógni, mert az baj. Megnyugtatlak – nem baj,sőt…
Sokszor kerültem már kemény helyzetekbe ahol ki kellett állnom az igazamért,de megtettem. Mert nem akarok beállni a sorba,nem akarok bólogatni, éljenezni és tapsolni azért csupán mert ez az elvárt.
Ha máshogy gondolom,ahoz jogom van,éppúgy,ahogy bárki másnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: